Deiana professzor és a Sassari Egyetem kutatóiból álló csoportja Szardínia százéves és annál idősebb lakóit vizsgálja, főleg azokat, akik Nuoro tartomány belsejében, a távoli hegyekben élnek. A professzor Akea (az A Kent’annos köszöntésből) nevű kutatása során 1999-ben 66 olyan embert talált Nuoróban, aki százéves vagy annál idősebb. Mivel a lakosság száma 265 ezer fő, a százévesek aránya a nyugati világbeli átlag háromszorosa. - Másutt mindenhol négy-egy a nő-férfi arány a százévesnél idősebbek körében - mondja Deiana. - Szardínián kettő az egyhez.

Ezek a mutatók annyira különlegesek, hogy a tudományos világ eleinte el sem hitte. A demográfusok felmérései azonban igazolták, de elég csak körülnézni. Mindenkinek, akivel beszéltem vagy csak szót váltottam, van legalább egy 90-100 éves rokona. És náluk fiatalosabb öregeket nemigen látni. Egyedül élnek, főznek maguknak, boltot vezetnek, vadászni járnak, kilométereken át terelgetik juhaikat, és rendkívül szikárak.

Mi több, készségesen beavatják titkaikba a kutatókat, akik meglepő tényezők együtthatását fedezték fel. Ezek: a kemény munka, egyfajta borús pragmatizmus, a hatékony szívvédő polifenolokban gazdag bor rendszeres fogyasztása, tápanyagdús étrend, valamint egy közelmúltbeli meglepő felfedezés, amely az elfogyasztott étel mennyiségére vonatkozik.

A helyes hozzáállás

A 97 éves, élénk tekintetű, gondosan fésült dús ősz hajú Quirino Demurtas örömmel elmagyarázza, mi az oka, hogy ő ilyen hosszú és egészséges életet él: - Nem hiszek a gyógyszerekben. - Nuoro egy száz éven felüliekben bővelkedő, Ogliastra nevű részében üldögélünk. - Szerintem a gyógyszerek nem hatnak igazán, az orvosok meg sokszor kísérleti nyúlnak használnak bennünket - mondja Demurtas.

Akkor miért van itt, a városa csillogó új klinikáján, miért hagyja, hogy kísérleti nyúlként kezeljék? Jól érzi magát itt, magyarázza el Demurtas. Azonkívül, mint mondja: - Dr. Pilia édesanyja jó barátom.

Dr. Pilia, azaz Giuseppe Pilia jóképű, fiatal genetikus, aki a St. Louis-i Egyetemen töltött néhány év után visszatért szülőfalujába, hogy az amerikai öregedéskutató Intézet támogatásával felderítsen néhány tényezőt, melyek hozzájárulnak honfitársai kivételes egészségi állapotához. Édesanyja segítségével ("Ő mindenkit ismer!") a vidék tízezer lakója közül hatezret már bevont a vizsgálatba.

Pilia megmutatja nekem az ultrahangkészülékeket, amelyekkel munkatársai a lakosok verőérfalainak vastagságát mérik. Általában minél idősebb valaki, annál vastagabbak és merevebbek az érfalai, tehát annál több esélye van rá, hogy szívrohamot kapjon. Ám egyes embereknek még életük derekán túl is rugalmasak maradnak az érfalaik, a verőérfalak vastagsága tehát jól mutatja az illető "valódi" életkorát. Megnézzük a Demurtas ereiről készült felvételeket. Az egészséges verőérfal vastagsága 0,3 és 0,8 mm közötti érték; akié 0,8-nél vastagabb, az komoly kockázati tényezőnek számít a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából. Demurtasé 0,62 mm.

- Vagyis olyanok az erei, mint egy ötvenéveséi?

- Igen - mondja Pilia, miközben ő maga is először nézi meg Demurtas eredményét. - Hűha!

Hogyan lehet az, hogy Demurtas erei fele olyan gyorsan öregednek, mint egy átlagemberéi? Pilia azt mondja, hogy az öröklött hajlamnak van benne szerepe, de vizsgálatai szerint nem sok. Vagyis a környezeti tényezők nagyobb szerepet játszanak. Például, mint Demurtas derűlátónak aligha nevezhető életszemlélete.

- Ha kérdezősködik errefelé, azt fogja hallani, hogy az emberek itt, Ogliastrában depressziósak - mondja Pilia, de hangsúlyozza, hogy ez a depressziónak nem a szorongással és érösszehúzó stresszel járó típusa.

Szardínia az évszázadok során igen sok megpróbáltatásnak volt kitéve, egyik hódító a másikat követte. Eközben a sziget belsejében élők sajátos hozzáállást alakítottak ki: amit az idegenek el tudnak tolni, azt általában el is tolják, tehát jobb csak arra a néhány hektárnyi sziklára és zuzmóra figyelni, ami az övék. Aki olyan ereket szeretne, melyek hagyják száz évig élni, annak ugyanilyen fanyar fatalizmussal kellene reagálnia jóra és rosszra egyaránt. Ahogy Demurtas fogalmazott: - Egyszer megkérdezte tőlem egy lány, hogy mit kell tennie, ha olyan sokáig akar élni, mint én. Azt feleltem neki, hogy nem szabad fiatalon meghalni.

Kérem a sajtot!

Sokan vélik úgy, hogy a szardíniai öregek a földközi-tengeri étrendnek, a sok halnak, zöldségnek és érfaltisztító olívaolajnak köszönhetik magas életkorukat. Tévednek. - A százévesnél idősebbek nagy része hegyi pásztor - magyarázza Pilia, miközben leülünk egy asztalhoz a sziget belsejében lévő La Pineta nevű vendéglőben.

Friss juhtejből erjesztett juhsajtkockákkal kezdünk. A pistoccu nevű kenyér lapos és kemény. Ezt sűrű gombaleves követi, a fő fogás pedig sült malac és báránypörkölt. Sajttal zárunk.

Bár a száz év körüliek vélhetőleg csak egy héten egyszer étkeznek ilyen bőségesen, az ételek egy része, a többféle sajt és a pistoccu szinte minden alkalommal asztalra kerül. A szardíniai öregekre sokkal inkább az van kedvező hatással, amit a nem dőzsölős napokon fogyasztanak, vagyis a rengeteg friss gyümölcs, a dió, a magvak, a lóbab és zöldségfélék, melyek a bennük lévő rostok, növényi vitaminok és ásványok jóvoltából folyamatosan tisztítják az emésztőrendszerüket.

Mi van a borban?

Efisio Puddu, az egykori kőműves, aki nemrég ünnepelte 102. születésnapját, Selargiusban él a családjával, melynek tagjai körülvesznek bennünket a takaros ebédlőben. Két fiúunokája, Andrea és Fabio is ott van. - Mindig mértéktartóan éltem - mondja Efisio. - Soha nem ittam sokat. Normálisan éltem. Normalmente!

Megkérdezem a Puddu család tagjait, hogy ők is olyan soká fognak-e élni, mint Efisio. Nevetnek. - Megcélozzuk a 120-at - feleli a lánya, Rosaria. De a szikár, izgő-mozgó unoka, Fabio a fejét ingatja. - Valószínűleg nem - mondja. - Az öröklött hajlam segít, de az életforma nélkül nem. Nagyapám rengeteg fizikai munkát végzett, de nem érte annyi stressz. És akkoriban kevesebbet ettek, kevesebbet ittak.

A nagyapja bólint. Hogyan étkezik, kérdezem tőle. - Normalmente! - feleli. Reggel tejeskávé, semmi más. Ebédre friss minestrone leves, aztán egy kis tészta és bab, gyümölcs, dió, esetleg egy kis hús és sajt. Vacsorára ugyanez, csak kevesebb. És minden étkezéshez egy pohár vörösbor.

A hosszú életet kutatók közül többen a kalóriakorlátozást tartják a leghatékonyabb eszköznek, amivel az élettartam megnövelhető. A kevesebb energia kívülről érkező hatására a szervezet úgy válaszol, hogy fokozza a sejtregenerálódás ütemét. Egyesek már kísérleteznek egy erősen korlátozott, napi 1500 kalóriás diétával. A szardíniaiak a jelek szerint ugyanezt az életet meghosszabbító eredményt érték el a napi 1800-2000 kalória fogyasztásával, ami 200-400-zal kevesebb, mint amennyivel én tömöm magam. Aztán fokozzák a hatást azzal, hogy a hegyoldalon termesztett szőlőből készült házi bort isznak, amiben rengeteg a polifenol.

Miközben Fabio a hagyományos életforma megszűnése felett sajnálkozik, az ő étrendje azt mutatja, hogy a dolgok mégis folytatódnak, és látom a megdöbbentő hasonlóságot a fiatal és az idős férfi között. Fabio ugyanolyan szikár, ugyanolyan szögletes az arca, ugyanolyan lehangolt, de ő sem szorong - akár a nagyapja. Ha valaki a szobában ülők közül megéri a 100. életévét, fogadni merek rá, hogy ő lesz az.