A texasi egyetem kutatói felfedezték, hogy az elmúlt 28 évben jelentős változások mentek végbe a Föld alakjában, mely nagyrészt az El Nino-hoz hasonlatos klimatikus eseményekhez köthető. A bolygó alakja változik, mert az időjárási események arrafelé tolódnak el, ahol a nagy mennyiségű vizet a Föld tárolja - óceánok, kontinensek és az atmoszféra felé.

Dr. Minkang Cheng és Dr. Byron D. Tapley a NASA által összegyűjtött, közel 30 év műholdas adatokat vizsgálta meg azzal kapcsolatban, hogy a bolygó mennyire laposodott a pólusokon és szélesedett az Egyenlítőnél. Cheng és Tapley az El Ninóhóz hasonlatos eseményeket vizsgáltak, melyek befolyásolják a vízmennyiség mozgását az óceánokban, az atmoszférában és a kontinenseken az egész világon.

A kutatók úgy találták, hogy a Földnek az Egyenlítő környékén történő hasasodása két nagy ingadozás miatt következhetett be az El Nino- Déli Oszcillációs - a Déli Oszcilláció egy légnyomás-ingadozás, amely a délkeleti Csendes-óceán magas nyomású, valamint az Indonézia és Észak-Ausztrália fölötti alacsony nyomású központ között megy végbe - eseményei miatt 1986-1991 és 1996-2002 között.

Bár az El Nino normál esetben a Csendes-óceán keleti részén a felszíni vizek melegedésével jár, az időjárási mintákban és az óceáni körforgásban is változásokat okoz. Az El Nino alatt a melegebb vizekkel kapcsolatba hozható esőzések a Csendes-óceán középső része felé mozdulnak, tipikusan szárazságot okoznak Ausztráliában és áradásokat Peruban. Ezért van több víz Peruban és kevesebb Ausztráliában.

Ezek a változások újrarendezik az óceánok víztömegét és az atmoszférába, illetve a talajba jutó víz mennyiségét, ezzel csekély, de észlelhető változást okoznak a Föld gravitációs mezejében. Cheng és Tapley kiderítette, hogy a tömegbeli változások, melyeket a gravitációs mezőben bekövetkezett változás okozott, túlnyomórészt a kontinensek felett jelentkezett, kisebb része pedig az óceánok felett oszlott el.

A texasi kutatók azt is felfedezték, hogy 2002 vége felé egy másik változás indult meg a bolygó tömegében, mely egybeesik az ekkor kialakult mérsékelt El Nino jelenséggel. Ám az 1978 és 2001 közötti 21 éves periódusban végbemenő alakváltozás oka máig rejtély. Cheng szerint a fő elmélet az, hogy a Föld tömegének nagyarányú mozgása a hosszú távú klímaváltozásokra vezethető vissza.

A két kutató a NASA SLR adatait használta, mely földi megfigyelőállomásoktól egészen a műholdakig sokféle készüléket alkalmaz, ahol műholdas lézerrel milliméteres pontossággal végzi a méréseket. Az SLR adatok alátámasztották a tömegváltozást, ahogy a víz szétoszlása is megváltozott. A NASA SLR - Műholdas lézertartományú vizsgálata - a Föld tömegét és a gravitációs változásokat tanulmányozza.

Ezen tartományú mérések hosszú távú történelme lehetővé teszi, hogy a kutatók megfigyeljék, a nagyarányú tömeg hogyan rendeződött át a világon, valamint milyen változás történt az évszázadok alatt a gleccserek, sarki jégtakarók olvadásában és a környező tengerszint változásaiban.

A lézer adatait arra is felhasználták, hogy a globális tektonikus lemezek mozgását, a földi köpeny deformitásait és a bolygó forgásának arányát megfigyeljék.