Sokak számára csodálatos dolog az online kommunikáció. A mozgássérültek, idősebbek és a távoli vidékeken egyedül élők könnyebben köthetnek barátságokat. Azoknak pedig, akik félénkek, gátlásokkal küszködnek, remek alkalom arra, hogy önbizalmat nyerjenek, és egy biztonságos környezetben gyakorolják társas kapcsolataik építgetését. Vannak azonban, akik számára problémával járnak az efféle viszonyok.

A világhálón folytatott kommunikáció lehetővé teszi a meghitt kapcsolatok gyors kialakulását. Ha nem látom az illetőt, akivel beszélek, és ő sem láthat engem, nem érzem azt, hogy bírálna. És rólam sem tudja a másik, ha feszült vagyok, vagy zavarba jöttem valamitől.

A számítógép előtt ülve sokkal könnyebben adjuk ki személyes titkainkat, mint ha valakivel szemtől-szembe beszélgetünk. Fordítva meg úgy igaz ez, hogy ha nem látjuk valakinek az arcát, nem tudhatjuk, hazudik-e. Azok, akik kétségbeesetten keresnek barátokat vagy szerelmet, könnyűszerrel képzelhetik azt, hogy az az igazi, akivel éppen beszélgetnek. Az Interneten kötött barátságok gyakran kiállják az idő próbáját, egy felmérés szerint az ismerkedések 75 százalékát személyes találkozás követi, és ilyenkor a siker esélye éppen olyan, mint más körülmények között.

Vannak azonban az ilyen viszonyoknak árnyoldalai is. Ha valaki magányos a kapcsolatában, a hálón vigasztaló szavakra lelhet. Az Internet arra csábíthat, hogy ne a valódi kapcsolatunkkal foglalkozzunk, különösen, ha abban problémák merülnek fel. Ha repedések mutatkoznak egy viszonyon, és másutt keressük a megoldást, egyre távolabbra kerülhetünk attól, akivel együtt élünk.

Tudnunk kell, hogy ha a párunkat megcsaljuk a hálón, az nem old meg semmit. Lehet, hogy eleinte elviselhetőbbé teszi az életet, de hosszú távon újabb és súlyosabb problémák forrása. Ha viszont arra gyanakszunk, hogy minket csalnak meg, jobb azonnal szembesülni a problémával, és minél előbb keresni a közös megoldást.