Elfojtott emlékek – tények és kitalált történetek
2007.03.06. 17:12
A Veszedelmes viszonyok című 1782-ben írt regényben a szép és mélyen vallásos Madame de Tourvel, miután megcsalta a férjét, teljesen törli emlékezetéből az esetet, és zárdába vonul. Fogalma sincs róla, mi vitte erre az elhatározásra, ám az emlék nem sokkal később tragikus körülmények között fölelevenedik.
Több mint két évszázaddal később az eset élénk és hosszan tartó vitasorozatot váltott ki arról, vajon az agy képes-e gátlás alá helyezni a fájdalmas emlékeket (mint például, ha elárulták vagy szexuálisan kihasználták gyermekkorában), majd később újra „elővenni” őket.
A Psychological Medicine című folyóiratban megjelent tanulmányban pszichiáterek és irodalomtudósok egy csoportja arról számol be, hogy 1800 előtti időkből sem a tények, sem a fikció világában egyetlen példát sem találtak az elfojtott emlékezésre.
A kutatók még ezerdolláros jutalmat is felajánlottak bárkinek, aki egészséges, épelméjű embernél talál ilyen dokumentált esetet. Egyik válasz sem volt azonban meggyőző, amiből a kutatók azt a megállapítást vonták le, hogy az emlékek elfojtása nem az emberi memória természetes folyamata, hanem a kulturális viszonyokhoz köthető tünetegyüttes.
A kutatók feltételezték, hogy ha az emberi agy rendelkezne az emlékek elfojtásának képességével, akkor az ilyen esetek biztos szerepeltek volna akár az orvosi, akár a szépirodalomban a 19. század előtti időkből is, amikortól a regényírók egyre gyakrabban kezdték ezt a jelenséget a cselekmény részeként használni.
A megállapítás heves vitákat váltott ki minkét oldalon. Dr. Harrison Pope, a Harvard-egyetem pszichiáter professzora és munkatársa már régóta kételkedtek az emlékek elfojtásában, mások szerint azonban valós tényről van szó.
Az ún. memóriaháború az 1980-as években érte el csúcspontját, amikor egyes betegek a terápia során régen elfelejtett jeleneteket elevenítettek fel, gyakran a szülői bántalmazásokkal kapcsolatban. Aztán a 90-es években némileg alábbhagyott a vita, majd a közelmúltban ismét felélénkült, nagyrészt a római katolikus egyházban tapasztalt szexuális visszaélésekkel kapcsolatos botrányok miatt.
A tanulmány szerzői beszámolnak arról, hogy kérdésükre több mint 100 választ kaptak a szépirodalomból, a válaszadók említettek eseteket Héraklésztől a Rámajanában szereplő Hanumánon át Lear királyig, ám ezek közül egy sem felelt meg a szigorú követelményeknek, melyí szerint egy egészséges ember egy bizonyos traumatikus eseményt töröl a memóriájából, mely évekkel később újra megjelenik.
A Madame de Tourvel által tapasztalt élmény lehet az első egy olyan koncepcióban, amely a romantika idején élte virágkorát, majd Freud írásaiban állandósult, és a hollywoodi filmekben ismét gazdag kifejezési lehetőségekhez jutott.
A tudósok szerint vizsgálatokkal bizonyítható, hogy az egészséges emberek a rémítő vagy veszélyes esetekre még élénkebben emlékeznek, mint más eseményekre, az agy ugyanis éppen a túlélés miatt tartja fontosnak, hogy az ilyeneket megőrizze.
|