Félrevezető a kóma ábrázolása a filmekben
2006.05.12. 19:10
Egy vezető amerikai neurológus véleménye szerint a filmek helytelen kóma ábrázolása befolyásolhatja azt a képet, melyet a nézők alakítanak ki magukban a kómáról. A vizsgálat a következőkre terjedt ki: a beteg megjelenése, az ellátás összetettsége, a kóma pontos oka, a felébredés valószínűsége, valamint az orvosok szerepe.
Dr. Eelco Wijdicks harminc olyan filmet nézett meg, amelyben a szereplő kómában van, illetve magához tér a kómából, és azt találta, hogy mindössze kettő mutatta be pontosan az állapotot.
A leggyakoribb hiba a filmekben az, hogy szinte csodával határos felébredéseket ábrázolnak, gyakran másodpercek alatt tér magához a beteg, mintha csak nyomasztó álomból ébredne, majd, mintha mi sem történt volna, teljesen egészségesnek tűnik. A filmekben sokszor hiányzik a tápszonda, az izommozgások nem valósághűek, nincs nyoma gégemetszésnek, továbbá, hogy a filmbeli „kómás” betegek izmosak, napbarnítottak és kifogástalan külsejűek.
Dr. Wijdicks szerint az efféle megközelítés mintegy trivializálja a kómát, azt sugallva, hogy az csak amolyan Csipkerózsika-álom, amelyből egyszerűen csak fel lehet ébredni.
A kutató elismeri, hogy egy művészfilm nem dokumentumfilm, mégis, úgy véli, a rendezőknek komolyan kellene venniük ezt a súlyos állapotot, és nem volna szabad a valóságban kómában levő betegek hozzátartozóit hamis reményekkel kecsegtetni.
|